|
Hollóháza gazdasági életének fő meghatározója a
porcelángyártás. A Hollóházi Porcelán Rt. Magyarország egyik legnagyobb
múlttal rendelkező porcelánipari vállalata. Azon a helyen, ahol ma a
vállalat épületei állnak, több mint 225 éve folyamatos ipari tevékenység
zajlik. Az ország keleti csücskében, erdők között megbúvó kis manufaktúra
pályafutása 1777-ben üveghutaként indult, ahol kezdetleges, de mégis szép
poharak, palackok, üvegedények készültek.
 A
XIX. század elején az üvegipar fellendült. A hollóházi huta azonban távol
esett a fő közlekedési útvonalaktól, s az üveggyártáshoz szükséges
nyersanyagoktól. A fa jelenléte sem indokolta már a fennmaradást, hiszen az
üveggyárak már szenet, vagy lignitet használtak. Ekkor Károlyi arra döntésre
jutott, hogy felhasználja a birtokán lévő kaolint, s 1831-től kőedénygyárrá
alakítja át a hutát. A kezdetektől számos bérlő állt a gyár élén, de az első
igazi fellendülés 1857-ben következett be, mikor Istványi Ferenc, lett a
gyár következő bérlője. Istványi Ferenc a kezdetben egy-két épületből álló
manufaktúrát a század végére jelentős gyárteleppé fejlesztette. Ezzel az
alig 700 lakosú községben teljes foglalkoztatottságot biztosított. A
termékek bár gyárban készültek, mégis igazi népművészeti alkotások voltak. A
forma- és motívumkincs apáról-fiúra, kézről-kézre öröklődött.
 A
díszítőművészet és a dísztárgyak a XX. század beköszöntével jelentek meg.
Bár a gyár kiállított az 1900-as Párizsi Világkiállításon, továbbra is
készítik a falusi lakosság igényeit kielégítő magyaros, díszítésű edényeket.
Mintakönyv alapján festenek, 1903-ból származik az első írásos dokumentum a
kőedénygyár forma- és mintaválasztékáról. Istványi Ferenc négy évtizedes
hollóházi tevékenységének az 1902-ben bekövetkezett halála vetett véget.
A gyár élén fia Ferenc követte, aki azonban nem örökölte apja üzleti érzékét
és tehetségét. Szűkíti a termelést, a polgári lakosság számára készült
művészileg igényesebb díszedények készítését beszünteti. A gyár folyamatosan
hanyatlik, majd 1916-tól megszűnt a főépületben a termelés. A háború
befejezése után, teljesen leállt a gyár.
 Az
1923-as újraindulás után a vezetőség nagy gondot fordít a helyes
massza-összetételre. A porcelán áruk megdrágulása folytán megélénkül a
kereslet a kőedény áruk iránt. 1926-ban áttértek a díszműáru és figurák
gyártására. A bank azonban többi befektetése miatt csődbe ment, a gyár ismét
8 hópanig szünetelt. 1927-ben az ország ipara még mindig lassan ébred
háborús álmából, az infláció viszont már megszűnőben, a magya valuta
stabilizálódik, javul a közlekedés. A termelésnél azonban az egyetlen céljuk
a profit. A művészi szempontok újból háttérbe szorultak.
1939-ben, kezdődik újabb fellendülés, amikor új bérlő Szakmáry Károly kassai
kereskedő kerül a gyár élére. Nagy munkakedvvel látott művészileg és
műszakilag lesüllyedt gyár kapacitásának növeléséhez, a gyártmányok
minőségének javításához. Új széntüzelésű körkemencét építenek. A gőzhajtású
generátort elektromos berendezésekre cserélik, három modern villamos
kemencét is felállítanak, ezek új dekorok gyártását tették lehetővé. A gyár
fejlődésnek indul, már nemcsak a falusi lakosság igényét szeretné
kielégíteni, hanem a polgárság ízlését is. Szakmáry Károlyt hosszú távú
tervei, célkitűzései végrehajtásában a Hollóházi Kerámia Gyár 1948. évi
államosítása akadályozta meg.
Az államosítás után az alapanyagok és az égetési technológia átalakításával
áttértek a porcelángyártásra, az első termékek az ország villamosításához
szükséges kisfeszültségű porcelán szigetelőtestek voltak.
Néhány éves ipari porcelángyártás után 1957 óta gyárt Hollóháza használati
porcelánt: edényeket és dísztárgyakat. A dolgozók kőedény-korszakban
elsajátított szépérzéke, szakmai készsége a porcelángyártásban is töretlenül
megjelent. Az 1960-as évek elejétől szakképzett és tehetséges iparművészek
vették át a termékválaszték fejlesztésének feladatát, ez napjainkig
sikeresen támogatja azt a törekvést, hogy Hollóháza a magyar
porcelánművészet fontos műhelye legyen.
Az 1972-ben befejezett rekonstrukció eredményeképpen egy európai szintű,
korszerű gyár jelent meg a régi gyár helyén. A propán-bután gázfűtésű alagút
kemencék lehetővé tették az előző lágyporcelán helyett a keményporcelán
gyártását. Időközben a foglalkoztatottak száma az előző 300-ról közel
1000-re emelkedett. A Hegyköz aprófalvas települései között Hollóháza
foglalkoztatási centrummá fejlődött. Az iparművészek számát több mint 10
fölé növelték. Az újvonalú, modern, művészi igényű hollóházi porcelán
díszműáru és háztartási edényáru iránt úgy belföldön, mint külföldi
viszonylatban tovább nőtt a kereslet. Japántól az Amerikai Egyesült
Államokig, a Skandináv-félszigettől Ausztráliáig a világ több pontjára
exportál a gyár.
A fejlődés azóta is töretlen. 2000-ben a HYFERP - az Európai Unió támogatási
programja keretén belül - a többségi tulajdonos MFB hathatós támogatása
mellett - egy 200 mFt összértékű fejlesztési program megvalósítására kapott
a gyár lehetőséget. A program marketing, környezetvédelem és
termeléskorszerűsítési fejlesztések finanszírozását támogatja. 2001-ben A
Hollóházi Porcelánmúzeum 1981-ben történő megnyitásának 20. évében új
létesítményt avattak, a Múzeumi kávézót, ahol a múzeumlátogatásban, vagy a
napi kirándulásban megfáradt turisták egy kellemes kávé mellett
megpihenhetnek, majd 2003-ban ismét új szolgáltatással gazdagodott a
Porcelánmúzeum a "Látogatói alkotócentrum" kialakításával. A márkabolti
hálózat is folyamatosan bővül.
A technológia, a felhasznált alapanyagok, a termékek minősége megfelel a
földpátos keményporcelán európai szakmai színvonalának. Ezt bizonyítja a
2001 őszén megszerzett ISO 9001:2000 tanúsítvány. A Hollóházi Porcelán Rt.
mindennapi használatra szánt, finoman megformált, ízlésesen dekorált
termékei a hétköznapi környezetbe is eleganciát és igényességet csempésznek.
A nagy múltra visszatekintő hagyományok, a munkatársak gyakorlata és
szakmaszeretete, a felhasznált nemes anyagok és a magas minőségű kézi munka
révén tudott ez a cég az európai porcelángyárak között mindmáig fennmaradni,
és sokat ígérően fejlődni.
|
